Szösszenet a BÖF-ről

A nappalimban 3 bőrönd kinyitva, 2 szatyor megpakolva, egy üres pezsgős üveg, egy üres Captain Morgan üveg, négy koszos tányér, papírok, tollak hevernek a kanapé szétcsúszott párnáin. A pöttöm dohányzó asztalom (hamutartót még sose látott) tetéjén hatalmas edény, benne egy megmaradt sült répával. A szoba üres, csak a káosz jelzi, hogy itt valami történt.
A konyhából zajok szűrődnek be. Négy lány sok sok hét, hónap és év kihagyás után, újra a budai lakás negyedik emeletének konyhájában, egymás szavába vágva beszél.
De, várjunk csak! Mi ez a mély hang? Netán egy férfi? A szigorúan csajos lányos hétvége első estéjén, hajnali kettőkor? Hogyan történhetett ilyen?
Skandalum. Najó, igazság szerint, Ő nem egy férfi, Ő egy hős! A mi négyes fogatunk hőse, aki szombat éjjel mozgosítva lett, mert elfogyott a piánk!
Skandalum ez is, tisztában vagyok vele. Melyik lány csapat készül, limitált alkohollal egy lányos hétvégére? Természetesen a mi ÖTYÉNK, ahol az elmúlt 7 évben, valaki vagy várandós volt, vagy szoptatott, vagy éppen szesztilalom alatt állt. Érthető, hogy nem voltunk felkészülve, alkoholban kiürült testünk, megnövekedett igényeire. Mostmár tudjuk, 2 captain morgan, 3 pezsgő és ez csak a kezdete annak a hétvégének, ami BÖF-ként vonult be a mi barátságunk történelmébe.
Speicális bejegyzés lesz ez, abba a naplóba, amit szösszenet néven vezetek.
Sárikám már blogjára is véste az eseményeket, benne a felfedhető részletekkel és nem burkolt üzenettel, hogy ízzítsam én is gépelő kezemet.

Hónapok óta ment a viber egyeztetés, hogy mikor adunk újra teret a novemberi pesti hétvégének. 2010-ben vetettem meg a lábam Budapesten és azóta már hagyomány lett, hogy a barátaim kocsiba ülnek és bepetéznek hozzám az 50 négyeztméterre.
Ez a hétvége azonban, minden szempontból rendhagyó lett.
Először fordult elő, hogy már első este az alkohol uralta a terepet.
Először tette be felnőtt férfi a lábát, a hímneműek elől hermetikusan elzárt lányos hétvégére.
Hajnali kettőkör, mámoros fejjel bevágodtunk a nappali kanapéjára és elérkezetnek láttuk az időt, hogy közösen minden jelzőt átbeszélve, megcsináljunk egy könnyed DISC személyiség tesztet. A 80 kérdésből álló kérdőív, 12. kérdéséig jutottunk.
Ez számomra méltó zárása volt az estének, mert engem jól ismerő barátnőim szerint a négy állítás közül:
Merész       Elragadó    Diplomatikus       Precíz
Az elragadó a legjellemzőbb rám. Mostmár gondolom értitek, miért hagyom, hogy novemberenként pár napot nálam töltsenek.
Először fordult elő az is, hogy Marikával végre nem a kihúzható kanapé, hepe-hupás dülőin, amit az IKEA matracnak nevez, hajtottuk álomra a fejünket, hanem végre megkaptuk a hálószobám biomatraccal felszerelt hiperszuper kényelmes ágyát, mert éppen senki nem szoptatott vagy várt szíve alatt gyermeket.
Mennyi, de mennyi mindenben volt még első ez a 3 nap.
Vasárnap, bár szentül elhatároztuk, hogy Casanova után szabadon pezsgővel indítjuk a napot, még is maradt a barna pörkölt kávé, és egy legalább 2-3 óra hosszas csajos készülődés. Előkerültek, a sminkszerek, a tükör a fény elé bekészítve. Hajvasaló ment kézről kézre, és szexi harisnyák hevertek a lakás majd minden szegletében. Először történt meg az is, hogy minden a négyen szoknyába bújva vágtunk neki az estének.
Az ingázás miatt a gardróbomat a kocsi hátuljában tartom, így még mielőtt a sárga taxiba bepattantunk, gyorsan magassarkú csizmára cseréltem, bakancsom. Ez azért fontos momentum, mert nem sokkal később valaki közülünk megjegyezte, ha én nem veszem át a csizmámat, lehet megúsztuk volna az ütközetet, mert bizony nagy csattanással jött belénk oldalról egy szürke autó, még az utcát sem sikerült elhagynunk. Kresz ismereteink összegyűjtésével végül egy másik sárga taxiban elemeztük a helyzetet, hogy vajon kinek lett volna ott elsőbbsége. Később az este folyamán, annyira izgatott minket a téma, hogy érdeklődtünk egy másik ugyan annál a cégnél dolgozó sőfőr úrnál, hogy mi lett pórul járt taxisunk sorsa, de persze nem adhatott ki ilyen műhely titkokat. A második Taxisunknak, szerintünk nagyon bejött Marika, egyre másra nézte a visszapillantó tükröt és módfelett élvezte mikor Marika bejelentette, a színház büféjében Éva Vermuthal kezdi meg a kultúr programot. Kisüsti ugyan nem volt, de úgy lett, ahogy Marika remélte, éppen csak átléptük a küszöböt, mikor már Martinit – felrázva nem keverve – szorongattunk a kezünkben.

Az előadás szuper volt, és az is, ahogy Sárikám összefoglalta, így lopom a mondatát, mert ennél frappánsabban én se tudtam volna írni róla:

“A darab tök jó volt (Mr. és Mrs). Pontosabban Pindroch Csaba elvitte a hátán a feleségét, és így egyedül az egész darabot”
A színház után Kubába sétáltunk, hogy a La bodeguita del medio-ban, zombikáá tegyen minket, a koktél, amit kevertek nekünk és amiből többszört is rendeltünk. Ahogy a mondás tartja:
What happens in Cuba, stays in Cuba / Ami Kubában történik, maradjon is Kubában.
Jó, a mondás szerint Vegasban, de mi most kubai bárban vertünk sátrat.
Szóval vérszerződés köt, hogy nem mondhatok el részleteket, legyen elég ennyi: Hemingway.

Sári is leírta, de én is levésem ide, hogy legközelebb a saját írásom emlékeztessen: Ne menjünk tovább onnan, ahol jó!

Elmentünk enni, de előző este 7 óta alkoholban úszó szerveink ekkor már jelezték, itt az ideje, hogy visszarepüljünk a fészekbe.
Hazaérve a személyiség tesztet és a croissan gyúrást leszavazva álomra hajtottuk fejünket.
Hétfőn, mikor dolgos, szorgos embertársaink munkába igyekeztek és már a 10 órás megbeszélésekre vonultak, mi jegyet vettünk, az év legbugyutább, legközönségesebb, és pont emiatt legmulatságosabb amerikai vígjátékára: Rossz anyák karácsonya. Én a film óta másként tekintek a here gyantára.
Tegye már fel a kezét, aki szerint Ötye az Ötye, pesti kiruccanás, a pesti kiruccanás, csajos hétvége a csajos hétvége, ha nincs benne IKEA!
Természetesen ez egy kihagyhatatlan esemény. Nem is spirázom túl, elég hozzá négy szó: órák és megcsapolt bankkártya.
Ohh a legizgalmasabb rész most jönne, ha elmondanám de nem teszem, mert erre is megesküdtem, csak egy apró részletet árulok el, ez is valami ,amiben első volt,most ez a november: először utaztunk együtt tömegközlekedésen, én azt hiszem izgalmas témával szórkoztattuk a 4-es villamoson kapaszkodókat.
Miután Sáritól könnyes búcsút vettünk és a MÁV gondjaira bíztuk, immáron csak hárman, Londonba siettünk, hogy az óriás kerékre felüljünk.
Biztos szép Budapest az esti fényekben, én személy szerint nem emlékszem, mert vagy a szelfit készítő telefont figyeltem, vagy rettegtem, mert lent állva elfeljtettem, hogy a magaslati levegőt, annyira nem szívlelem.

Az esténk szószerint drámába fulladt, de így volt teljes ez a három nap, mert négy nő ha összevan zárva, nem úszhatja meg az alábbiakat:

Könnyes röhögések, könnyes vallomások, könnyes búcsú a pénzünktől, könnyezős filmek, könnyekben előbukkanó feszültségek, és persze újra könnyes nevetések.